Világszerte kísérleteznek a kutatók a vizelet kiválasztásával és újrahasznosításával – mondjuk (mű)trágyaként. Az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Svájcban, Etiópiában és Dél-Afrikában is vizsgálják a problémát. Néhány oregoni és hollandiai irodában már léteznek is vízmentes piszoárok. Párizsban a város 14. kerületében épülő, 1000 lakosú ökonegyedben vizeletelvezető illemhelyek telepítését tervezik. A tudósok szerint a vizelet elkülönítése óriási környezeti és közegészségügyi előnyökkel járna világszerte.

Értékes termék: a vizelet

A tápanyagokban gazdag vizelet ahelyett, hogy szennyezné a vizeket, a növények trágyázásában vagy az ipari folyamatokban kaphatna nagy szerepet. Ugyanakkor a kutatóknak és a cégeknek számos problémát kell megoldaniuk, kezdve a vizeletelvezető vécék kialakításának javításától a vizelet kezelésének megkönnyítéséig és értékes termékké formálásáig. Ez magában foglalhatja az egyes vécékhez csatlakoztatott vegyi kezelőrendszereket, amelyek egész épületeket szolgálnak ki, valamint a koncentrált ⁄ megszilárdult termék karbantartását. De figyelembe kell venni a társadalmi aspektusokat is: a vizelet elterelése és újrafelhasználása a higiéniai szokások drasztikus újragondolásával járna – mégis megérné!

Gondoljunk csak az egyre erőteljesebb mezőgazdasági és ipari energia-, víz- és nyersanyaghiányra

– mondja Lynn Broaddus biológus, fenntarthatósági tanácsadó.

Régen okosabban

A vizelet korábban értékes árucikknek számított. A múltban egyes társadalmak terménytrágyázásra, bőrcserzésre, ruhamosásra és puskapor előállítására használták.

Azóta használjuk az öblítős vécéket, amelyek vizet használnak a vizelet és a széklet csatornába juttatására, ahol mindez összekeveredik a háztartásokból, ipari forrásokból származó egyéb folyadékokkal. A központosított tisztítótelepeken mikrobákat használnak a szennyvíz tisztítására.

© Fotó Illustration / Christof Koepsel / Getty ImagesHasznosítható-e a vizelet?

A svéd kísérlet

Gotlandon, Svédország legnagyobb szigetén kevés az édesvíz. 2021-ben egy kutatócsoport összefogott egy helyi céggel, amely hordozható vécéket bérel. A cél: több mint 70 000 liter vizelet összegyűjtése 3 év alatt több helyszínen, vízmentes piszoárokból és speciális vécékből. A kutatók az uppsalai Svéd Mezőgazdasági Tudományok Egyeteméről (SLU) verbuválódtak. Az általuk kidolgozott eljárással betonszerűvé szárítják a vizeletet, amelyet porrá zúznak, majd trágyává préselnek.

Ráadásul, ha nem öblítjük a vizeletet a lefolyóba, hatalmas mennyiségű vizet takaríthatunk meg, és csökkenthetjük az elöregedő és túlterhelt csatornarendszerek terhelését.

A Michigani Egyetem kutatói egy tanulmányban közzétették, hogy kísérletet végeztek az USA három államában a szennyvízkezelési rendszerekkel. Összehasonlították a hagyományos rendszereket a vizeletkiválasztókkal. Az eredmény: a kiválasztós szisztéma akár 47 százalékkal csökkentheti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását és 41 százalékkal az energiafogyasztást, körülbelül a felére csökkentheti az édesvíz-felhasználást, és a szennyvízből származó tápanyagszennyezést akár 64 százalékkal is, attól függően, milyen technológiát használ.

Vizeletcsapda és űrhajós pisi

2017-ben az osztrák EOOS tervezőcég bemutatta a vizeletcsapdát, amelyben az elvezető funkció szinte láthatatlan. Módszere, hogy a vizeletet a vécé elülső belső oldalán egy külön lyukba irányítja. A Bill Gates alapítványának finanszírozásával kifejlesztett szerkezet mindenféle típusú vécébe beépíthető. A svájci székhelyű gyártócég, a LAUFEN már megkezdte az európai piacra történő gyártást Save! néven, bár sok fogyasztó számára egyelőre túl költségesnek tűnhet.

Más módszerek a vizeletből származó egyes tápanyagokra koncentrálnak. Ezek könnyebben beilleszthetők a műtrágyák és ipari vegyszerek meglévő ellátási láncaiba William Tarpeh vegyészmérnök szerint, aki jelenleg a kaliforniai Stanford Egyetemen dolgozik.

Hová tegyük?

A vizelet szétválasztása után adódik a következő kérdés, hogy mit kezdjünk vele. Vidéken az emberek tartályokban tárolhatnák, hogy elpusztítsák a kórokozókat, majd kivihetik a szántóföldekre. A városi környezet azonban bonyolultabb – és itt termelődik a legtöbb vizelet. Nem praktikus külön csatornacsöveket építeni a városokba, hogy a vizeletet központi helyre szállítsák. És mivel a vizelet körülbelül 95 százaléka víz, a tárolása és szállítása túl drága. A kutatók tehát a tápanyagok szárítására, koncentrálására vagy más módon történő kinyerésére összpontosítanak. Ez történhet a vécék vagy az épület egy speciálisan kialakított részén.

Miközben a kutatók egy csomó ötletet keresnek a vizelet árucikké alakítására, tudják, hogy nagy harc vár rájuk a tradicionális iparágakkal. A műtrágya- és élelmiszeripari cégek, a gazdálkodók, a vécégyártók és a szabályozó hatóságok nem szoktak gyorsan reagálni az újításokra. Ez a lassúság – rugalmatlanság – a vásárlók ellenállásával kapcsolatos aggodalmaknak tudható be. Ugyanakkor egy 16 országban végzett tavalyi felmérés azt mutatta, hogy a vizelettel tápoldatozott élelmiszer fogyasztási hajlandósága megközelítette a 80 százalékot például Franciaországban, Kínában és Ugandában.

Egyszer talán nálunk is lesz – izgatottan várjuk.