Az a jól megérdemelt hétvégi pihenés, amikor végre tovább lehet aludni,
amikor nincs óra, ami felverne és amikor végre csak egy dolgod van;
 kisimítani az idegeidet, akár otthon, a teraszon ücsörögve.

És akkor valaki nekiáll fúrni.

Tapintatos, mert csak 10-kor kezd neki, de akkor is belekezdett.
Lakóközösségeknél általában él egy szabály, mely szerint csak
szombat 12-ig vagy délután 2-ig lehet nagy hanggal járó
tevékenységet folytatni, így kénytelen mindenki elviselni,
hogy a szomszéd bizony csak szombat délelőtt tudja
fixálni a karnist és a 28 képet a falon.

Mi is költöztünk. Mi is fúrtunk, kopácsoltunk,
mert bizony nálunk is vannak képek a falon.
Egész pontosan 20darab.
Na most mire annak a végére értünk, már joggal vártam,
hogy 3-4 szomszéd a küszöbünkön áll.
Dolgozó emberekként, mi is csak szombat
délelőtt tudtuk ezeket felpattintani a falra.

Viszont ahol kert van, ott bizony a lakók más f
inomságokról is be tudnak számolni,
teljes hétvégére értendő zajforrások tekintetében.

Szerintem nem elhanyagolható jelenség a ’
Jaj, csak gyorsan átcsiszolom a kerti garnitúrát
 az excentrikus csiszolóval’ és a ’Jaj, csak a flexszel ívbe igazítom a garázs vasszerkezetét’.

Akárhogy is, három dolgot azért ne felejtsünk el:

1. A hétvége mindenkié, aminek békés eltöltéséhez mindenkinek joga van.
   
   
2. Ha szabályzatba van foglalva, meddig lehet barkácskodni otthon szombaton,
   akkor azt vegyük szentírásnak és ne lépjük túl az előírt időt. 
   
   
3. Lesz következő hétvége is, de még egy kis tervezéssel
   egy szerda-csütörtök délelőttből is lecsíphető egy-két óra.
   
   
   

Végül pedig, hogy a vasárnapi ebédet
mik tudják félbevágni, esetenként szó szerint?

A FŰNYÍRÓ